1. Bevezetés
2. A szódagyártógép feltalálása
3. A fröccs szó eredete
4. Szódavíz dícsérete
5. A szikvízgyártás elterjedése Magyarországon

     Bevezetés  

    Sokat töprengtünk azon, hogy ennek a menüpontnak egy vállalkozás honlapján van-e a helye, vagy valahol máshol kellene (illene) rajta lennie a világhálón, de tekintettel arra, hogy a szódavíz ipari előállítási módszerének kidolgozása egyik híres feltalálónk JEDLIK ÁNYOS nevéhez fűződik, - és hosszas keresgélés, böngészés árán is csak utalásokat (néhány soros megjegyzést) találtunk az interneten e témára vonatkozóan - úgy döntöttünk, hogy a birtokunkban lévő ismeretanyagot megosztjuk másokkal is.

    A szódagyártógép feltalálása

      "A mesterséges ásványvizeknek nem hátrányára, hanem előnyére, a feltalálóknak pedig nem szégyenére, hanem dicsőségére válik, ha sikerül a vízbe az eddig elértnél nagyobb mennyiségben juttatni szabad szénsavat, vagy még annál is nagyobbat, mint amennyit a természetes vizek tartalmaznak."
      Ezzel a gondolattal kezdődik Jedlik Ányos egy latin nyelvű tanulmánya, amely rövid összefoglalásban ismerteti Jedlik eredeti eljárását is
      "a szódavíz, nátrium-magnéziumos víz, Eger-, Selters-, Püllna-víz" készítésének módja címen.
      Mint a győri bencés gimnázium tanára, már 1828-29-ben kezdett behatóan foglalkozni azzal, hogy idehaza felfedezze és megvalósítsa a szódavíznek és mesterséges savanyúvíznek iparilag is használható készítési módját. Erről már korábban is olvasott Gilbert "Annalen der Phisik" című művének 12. kötetében, mely szerint Genf-ben Paul és Goffe fizikusok már 1789 óta állítanak elő savanyúvizet, de a készítési módot titokban tartották. Jedlik-nek nem is volt szüksége külső segítségre, hiszen kísérletezése gyorsan eredményessé vált. Mint írja:
      ". . . az eljáráshoz olyan készülék szükséges, amely a víznek szénsavval való telítésére alkalmas, a szénsavgáznak saját készülékével való fejlesztése által..."
      Ennek módját a következőképpen írja le:
      "A szénsavgáz fejlesztésére szolgáló első edénybe beleöntjük a három- vagy négy rész vízzel hígított kénsavnak bizonyos meghatározott mennyiségét. Ezután porrá tört krétát, őrölt márványt, vagy ami sok tekintetből jobb, szitált (fa)hamut annyi vízzel keverünk össze, hogy folyékony pépet alkosson, és ezt ugyanabba az edénybe nyomjuk egy erre a célra való dugattyúval. Miután a fejlődő gáz a levegőnek legnagyobb részét egy szabad nyíláson át kihajtotta, az edényt légmentesen lezárjuk.
      A hamunak többször megismételt adagolásával a szénsavgáz az első edényből átnyomul a másodikba egy olyan csövön keresztül, amely a második edénynek csaknem az aljáig ér.
      Ez a második edény szódának vagy hamuzsírnak oldatát tartalmazza, amely a gázt a netalán magával szállított kénsavgőzöktől megtisztítja. Az így megmosott és sűrített szénsavgázt egy csap megnyitásával tetszés szerint lehet átereszteni egy harmadik hengeres edénybe, amelyben a telítésre szánt víz van. A kézzel mozgásban tartott edényben a víz a gázt könnyen elnyeli. Az elnyelt szénsavgázt a hamunak ismételt adagolásával addig pótoljuk, míg a kénsav azzal telítetté nem válik.
      Ennek megtörténte után az első edény alján lévő csapot megnyitva a mész- és káliumszulfátot sűrített szénsavgázzal kinyomatjuk és az edényt újra megtöltjük..."
      Olyan készüléket szerkesztett tehát, amelynek segítségével csekély költséggel lehetett vizet szén-dioxiddal telíteni. Sok délutánt töltött Jedlik tanár úr Pallos nevű győri bádogosmester műhelyében, ahol megszületett az elképzelt készülék, ami természetesen a kisiparos kézművességét is dicséri.
      Jedlik latin nyelvű értekezésben ismertette újabb felfedezését a bécsi egyetem két jeles tanárával:
      A. Baumgartner és A. Ettinghausen tudósokkal, akik méltónak találták az értekezést németre lefordíttatni és azt saját lapjukban, a Zeitschrift für Physik und Mathematik hetedik kötetében, 1830 év 47-58- oldalon közreadni, az alábbi címmel:
      "Bereitung künstlicher Säuerlinge" von P A. Jedlik in Raab (Győr).
      Jedlik értekezését azért is kénytelenek voltak Bécsben nagyra becsülni, mert azt is bizonyította, hogy
      "minden savanyúvizet lehet utánozni és olcsón készíteni, sőt tetszés szerinti szénsavtartalmúvá tenni, mi akkoron, midőn az úgynevezett SODAVÍZ még nem készíttetett, elég érdekes vala."
      Kísérletei közben figyelmét főleg arra fordította, hogyan lehet

1. szén-dioxidot a leggyorsabban, legkönnyebben és legolcsóbban fejleszteni
2. a fejlesztettet a legkényelmesebben úgy 3-4 atmoszférára veszteség nélkül összenyomni
3. a legcélszerűbben a telítésre szánt vízbe juttatni
4. hogyan lehet csekély rázással a gáz- és vízrészecskéket szorosabb és teljesebb érintkezésbe hozni, ezzel pedig az elnyelés folyamatát meggyorsítani.

l. A széndioxid sűrítésére ő már nem használ mechanikus légsűrítőt, hanem erre a célra a gyors vegyi bomlás előnyeit aknázza ki. Ezzel a megoldással lényegesen egyszerűbb és olcsóbbá lett az egész összeállítás.

2. Amire az ásványvíz-források és töltőtelepek tulajdonosai csak a század vége felé kezdtek gondot fordítani, azt Jedlik már régen megvalósította, amidőn a vízrészecskék ütődéséből és a levegővel való érintkezéséből származó szén-dioxid-veszteség elkerülése végett az edény aljáig érő csövön át fejtette le a telített vizet, a szódavizet.